Sakima a szüleivel és négy éves húgával élt együtt. Egy gazdag ember földjén éltek, nádfedeles házuk egy fasor végén állt.
Sakima lived with his parents and his four year old sister.
They lived on a rich man’s land.
Their grass-thatched hut was at the end of a row of trees.
Amikor Sakima három éves volt, elvesztette a látását egy betegség miatt. Sakima nagyon tehetséges fiú volt.
When Sakima was three years old, he fell sick and lost his sight.
Sakima was a talented boy.
Sok olyan dolgot tudott, amit más hat éves gyermek nem. Például tudott nyugodtan ülni és fontos dolgokról beszélni a falu idősebb tagjaival.
Sakima did many things that other six year old boys did not do.
For example, he could sit with older members of the village and discuss important matters.
Sakima szülei a gazdag ember házában dolgoztak. Minden nap korán mentek el és későn értek haza. Sakima egész nap egyedül volt a húgával.
The parents of Sakima worked at the rich man’s house.
They left home early in the morning and returned late in the evening.
Sakima was left with his little sister.
A fiú nagyon szeretett énekelni. “Hol tanulod ezeket a dalokat Sakima?” - kérdezte egy nap az anyukája.
Sakima loved to sing songs.
One day his mother asked him, “Where do you learn these songs from, Sakima?”
“Csak úgy jönnek. A fejemben hallom, majd eléneklem őket.” - válaszolta Sakima.
Sakima answered, “They just come, mother. I hear them in my head and then I sing.”
Szeretett a húgának énekelni, főleg akkor, amikor a lány éhes volt. A húga pedig szívesen hallgatta tőle a kedvenc dalát. Táncolt is a nyugtató dallamokra.
Sakima liked to sing for his little sister, especially, if she felt hungry.
His sister would listen to him singing his favourite song.
She would sway to the soothing tune.
“El tudod még egyszer énekelni Sakima?” - kérlelte a fiút testvére. Sakima újra és újra elénekelte a dalt.
“Can you sing it again and again, Sakima,” his sister would beg him.
Sakima would accept and sing it over and over again.
Egy este, amikor a szüleik hazaértek, nagyon csendben voltak. Sakima tudta, hogy valami nincs rendben.
One evening when his parents returned home, they were very quiet.
Sakima knew that there was something wrong.
“Mi a baj anya, apa?” - kérdezte a fiú. Sakima megtudta, hogy a gazdag ember fia elveszett. A férfi nagyon szomorú és magányos volt.
“What is wrong, mother, father?” Sakima asked.
Sakima learned that the rich man’s son was missing.
The man was very sad and lonely.
“Énekelhetnék neki. Attól talán újra boldog lenne.” - mondta a szüleinek a fiú. De a szülei elutasították ezt az ötletet. “Ő egy nagyon gazdag ember, te pedig csak egy vak kisfiú vagy. Gondolod, hogy a dalod segítene neki?”
“I can sing for him. He might be happy again,” Sakima told his parents.
But his parents dismissed him.
“He is very rich. You are only a blind boy. Do you think your song will help him?”
De Sakima nem adta fel. A kishúga is támogatta. “Sakima dalai mindig megnyugtatnak, amikor éhes vagyok. A gazdag embert is meg fogják nyugtatni.” - mondta a lány.
However, Sakima did not give up.
His little sister supported him.
She said, “Sakima’s songs soothe me when I am hungry. They will soothe the rich man too.”
Másnap Sakima megkérte a húgát, hogy vezesse el a gazdag ember házához.
The following day, Sakima asked his little sister to lead him to the rich man’s house.
Egy ablak alá állt, és elkezdte énekelni a kedvenc dalát. Hamarosan a gazdag ember feje megjelent a nagy ablakban.
He stood below one big window and began to sing his favourite song.
Slowly, the head of the rich man began to show through the big window.
A munkások is abbahagyták, amit éppen csináltak, és Sakima gyönyörű dalát hallgatták. “Senki nem tudta megvigasztalni a főnököt.” - szólalt meg egyikük - “Honnan gondolja ez a vak fiú, hogy majd neki sikerülni fog?”
The workers stopped what they were doing. They listened to Sakima’s beautiful song.
But one man said, “Nobody has been able to console the boss. Does this blind boy think he will console him?”
Sakima befejezte a dalát, és már indulni készült, amikor a gazdag ember utána rohant. “Kérlek, énekelj még egyet!” - mondta.
Sakima finished singing his song and turned to leave.
But the rich man rushed out and said, “Please sing again.”
Ebben a pillanatban megjelent két férfi, hordágyat cipelve. Összeverve, az út szélén hagyva találták meg a gazdag ember fiát.
At that very moment, two men came carrying someone on a stretcher.
They had found the rich man’s son beaten up and left on the side of the road.
A gazdag ember nagyon boldog volt, hogy újra láthatja gyermekét. Amiért Sakima megvigasztalta őt, jutalomképpen fiával együtt a vak fiút is kórházba vitte. Így Sakima visszanyerhette a látását.
The rich man was so happy to see his son again.
He rewarded Sakima for consoling him.
He took his son and Sakima to hospital so Sakima could regain his sight.
